Spitzer-ház (Visegrádi utca 29.)

Május utolsó napján idén kicsit borongós idő volt, de a kedvem cseppet sem volt rossz. Épp ellenkezőleg! Tudni illik, aznap egy újlipótvárosi szecessziós időutazáson vettem részt a Miénk a Ház szervezésében. Számos érdekes, gyönyörű bérházat néztünk meg, kívülről-belülről, de az én kedvencem mégiscsak a séta hatodik megállója lett. Mielőtt belépünk a gyönyörű, kovácsolt vas elemekkel díszített kapun, jöjjön egy kis ismertető a ház történetéről!

Méltóságos Spitzer Salamon úr és neje 1911 júniusában terveztették meg Klinger Józseffel négyemeletes bérházukat az Újlipótvárosi Visegrádi utca 29. szám alá. Valószínűleg a tervek nem nyerhették el a terveztető tetszését, 1912. január 2-án már egy újabb változattal állt elő az építész. A ház még abban az évben -Szondi József építőmester vezetésével- el is készült. 1934. szeptemberében, az akkori tulajdonosok, bizonyos Weimann Gézáné és társai Somló Ferenc építész tervei alapján a IV. emeleti utcai lakásokat átalakították. A világháború során a házat több bombatalálat is érte, a hivatalos felmérés szerint: "...az udvari szárnynak egyik IV. emeleti lakása és az ÉNy-i udvari sarokrész a II. emeletig elpusztult" (a házat itt már ötemeletesnek írták le, ezek szerint a tetőtér már akkor be volt építve). A helyreállítást szintén a fent említett Somló Ferenccel terveztették meg, 1946. májusában, de valamiért mégsem az ő tervei szerint dolgoztak. Végül a következő évben az összes megsérült lakást -pontosabban a félig megsemmisült 3 utcait és további 2 udvarit- rekonstruálták Forgács István tervei alapján. Az újjáépítés után azonban több lakásfelosztás is volt. Először 1957-ben, Reischig Béla tervei alapján és Hollay János kivitelezésében a III. emeleten, majd 1960-ban Révész Pál tervei szerint és Németh Benő kivitelezésében a II. emeleten egy-egy utcai lakást osztottak ketté. Ezek után a házban már nagyobb átalakításokat nem végeztek.

A rövid ismertető ezennel meg is volna... lépjünk hát be a kapun!

Mikor beléptem a kapualjba, a lélegzetem is elállt! Ilyen gyönyörű szecessziós előteret addig még nem is láttam! Csak kapkodtam ide-oda a fejem... Ha az a sok postaláda nem lenne ott, már azt hittem volna, hogy visszamentem volna az időben, 102 évvel ezelőttre! Még az eredeti elektromos kapcsolók kis ajtócskái is megmaradtak, rögtön a kaputól jobbra!

De menjünk is egy kicsit beljebb, ismerkedjünk meg a kapualj többi szép részletével is, most jön csak a java! :)

Ha felértünk az első lépcső tetejére és hátrafordulunk ez a kép tárul szemünk elé. A kívülről láthatatlan, hatalmas, ciánkék ólomüveggel díszített ablakon át kap a kapualj természetes fényt. Jobbról-balról egy-egy méretes, kis üvegmozaik-darabkákból formált körökkel keretezett munkásokat ábrázoló dombormű...

...és két puttó fogad minket.

Reméljük, hogy a bal oldali nemsokára
visszakapja fuvoláját és letört lábfejét...

Mielőtt továbbindulnánk, érdemes egy kicsit felpillantani. Az áttört, szalagszerű osztóelem igazi kis szecessziós remekmű.

Igazából most következik csak a legérdekesebb része -legalábbis nekem ez tetszett meg a legjobban!

Jobbról és balról két-két hosszú ruhás nőalak domborműve található a falon, kezükben kőtáblát tartanak. Köztük robusztus kőpadok szolgálják ki a megfáradt lakókat és látogatókat. Ennek szakasznak már szinte templomi hangulata van! Viszont a kis színes üvegmozaik-köröcskék és oválisok itt is megtalálhatóak, megélénkítve a kapualj architektúráját.

Ezután egy nagy vaskapu következik...

...amelyen keresztül megérkezünk a kicsit sötét lépcsőházi előtérbe, ahonnan szemből a lépcsőház indul és -jobbról-balról- két ajtó vezet ki az udvarba.

A kicsit sötét, de érdekes, hatszög-alaprajzú főlépcsőház

Az egyik udvarra vezető ajtó maratott üvegablaka

Az udvarba lépve nekem legelőször a függőfolyosók korlátjának szép díszítése hívta fel a figyelmemet.

Az udvar a melléklépcsőházzal, főlépcsőház felől nézve

Ha az udvarba érünk és megfordulunk, a főlépcsőház, érdekes, udvarba nyúló alakja tárul szemeink elé.

A melléklépcsőház pontosan a főlépcsőházzal van szemben, ide csak épp hogy bepillantottam, szép az az eredeti ajtó ott a fordulóban.

A blog mai posztja itt most véget is ért. Örülök, hogy velem tartottak! Kísérjenek el a jövő héten is, amikor egy újabb időutazásra indulok, ezúttal majd a Józsefvárosba! :)

Forrás: Budapest Főváros Levéltára